A félelmetes macskajelmez
Egyik délután Alfréd, a kisegér, fázósan baktatott hazafelé az iskolából.
Egyszer csak a magasból, egy doboz pottyant az orra elé.
Alfréd ijedtében bebújt egy bokorba, onnan leskelődött kifelé.
- Vajon ki dobhatta ide és mi lehet benne? - töprengett magában. Óvatosan odalopakodott a dobozhoz.
- Bomba nem lehet benne, mert az már felrobbant volna - morfondírozott, és azt találgatta, hogy mihez kezdjen vele.
Hosszas gondolkodás után úgy döntött, hogy hazaviszi. Így aztán nekiveselkedett, és tolni kezdte a dobozt.
Otthon, körberágta a fedelét és előbukkant a doboz tartalma. Alfréd, amikor meglátta,
ijedtében besurrant a szekrény alá. A dobozból ugyanis, egy félelmetes macskajelmez került elő.
Alfréd azt hitte, hogy egy igazi macskára lelt, és a zsebében talált kavicsokkal dobálni kezdte, de a macska nem mozdult.
- Egy életem, egy halálom, én megküzdök ezzel a macskával - határozta el a kisegér, és kibújt a szekrény alól.
- Küzdjünk meg, te macska! - kiáltotta elszántan, de a macska most sem mozdult. Alfréd, ekkor vette észre, hogy ez nem is igazi macska,
ez csak egy jelmez. Nézegette, forgatta és úgy döntött hogy felpróbálja. Így is tett. Igaz kicsit nagy volt rá, de nagyon jól érezte magát benne.
- Mától egyetlen macska sem bánthatja az egereket, mert én, a félelmetes kandúr megvédem őket! - kiáltozta teli torokból. Így játszadozott,
ám egyszer eszébe jutott Soma, a kistestvére.
- Soma! - kiáltott fel ijedten. Gyorsan ledobta magáról a macskajelmezt és már futott is az óvodába.
- Csókolom óvónéni, jöttem a tesómért! - hadarta az óvónéninek.
- Szervusz Alfréd. Menj csak be, Soma ott játszik a teremben. - mondta kedvesen az óvónéni.
Alfréd beviharzott, de az öccsének hűlt helyét találta. Átkutatták érte az egész óvodát, de hiába, Soma eltűnt.
Hogy hova? Nos megunta a várakozást, kisurrant az ajtón, és elindult hazafelé.
Amikor az utca sarkához ért, megtorpant: - Most merre menjek? - tanácstalankodott, de mivel nem tudta eldönteni, úgy gondolta, hogy kiszámolja:
Erre gyere, ne arra,
Ez az út vezet haza.
Vár a mama és a papa,
Erre gyere, ne menj arra.
- Erre kell menni! - kiáltott fel örömmel és elindult éppen az ellenkező irányba, mint amerre laktak.
Már messzire elhaladt az óvodától. A gyomra korgott az éhségtől, a szája kiszáradt szomjúságtól.
- Eltévedtem - döbbent rá és sírva fakadt. - Mamikám gyere értem.- hüppögte, és leroskadt egy útszéli kőre.
Ekkor, feltűnt az utca sarkán három, gonosz képű egér. Észrevették Somát.
- Ez a bőgőmasina, ugyan honnan pottyant ide? - kérdezgették egymástól, majd az egyik odakiáltott Somának.
- Te meg mit keresel itt?
Soma összerezzent a hang hallatán.
- Én, én, én haza akarok menni. - dadogta.
- Hallottátok? A bőgőmasina haza akar menni - gúnyolódtak az egerek.
- Na, de lásd milyen jó szívünk van, - mondta az egyik gonosz képű - mi megmutatjuk neked merre menj,
de annak ára van.
- Nekem nincs pénzem. - mondta megszeppenve az egérke.
- De van szép sálad, sapkád, kabátod, azokat nekünk adod, és mi cserébe megmutatjuk az utat.
- Akkor én megfázok. - pityergett Soma.
- Te tudod öcsi! - vonogatták a vállukat az egerek és elindultak visszafelé.
- Várjatok! Odaadom, csak mutassátok meg az utat! - kiáltotta Soma és levetkőzött. A gonosz egerek felkapták a ruhákat és nevetve elszaladtak.
A kisegér ott maradt az út szélén egyedül, reszketve a hidegtől és a félelemtől.
- Most mit csináljak? - töprengett magában, amikor az utca másik sarkán befordult egy félelmetes macska.
- De jó, hogy megtaláltalak! - kiáltozott már messziről, és egyenesen az egérke felé tartott. Az egérke, csak állt bambán és várta, hogy a macska odaérjen.
- Hogy jutott eszedbe elszökni az oviból, és hol vannak a ruháid? - kiáltozott a macska.
- Nekem nincsen se kabátom, se sálam, se sapkám, már elvették. - mentegetőzött riadtan az egérke, mert azt hitte, hogy a macska is a ruháit akarja elvenni.
- Elvették a ruháidat? - döbbent meg a macska.
- Igen, kedves macska, itt volt három gonosz egér és elvette őket.
A macska, ekkor ledobta magáról a macskajelmezt, és Soma előtt ott állt Alfréd, a testvére.
Levette a kabátját és ráterítette az öccsére. - Merre mentek, azok a gonosz egerek? - kérdezte dühösen.
- Te, te, te vagy a macska? - dadogott a kisegér - De, de, de, ez hogy lehet?
- Ne izgulj öcsi, ez csak egy jelmez - bökött a jelmezre Alfréd.
- Valaki elveszítette, és én megtaláltam, de most nagy hasznát vesszük az biztos - mondta,
és ismét belebújt a jelmezbe. Kézen fogta a kisöccsét, és a gonosz egerek után siettek.
Amikor utolérték őket, éppen a megszerzett zsákmányon osztozkodtak.
- A bőgőmasina, és egy félelmetes macska! - kiáltott fel az egyik gonosz képű, amikor meglátta Somát,
s a macskajelmezbe öltözött Alfrédot. A gonosz egerek ijedtükben elszaladtak, és otthagyták Soma ruháit egy padon.
A két testvér nagyot nevetett. Alfréd, felöltöztette a kisöccsét, és haza indultak, de útközben betértek a Talált tárgyak irodájába, és leadták a macskajelmezt. Igaz, kicsit sajnálták, de tudták, hogy a gazdája keresni fogja.
Amikor kiléptek az irodából, Alfréd elkiáltotta magát.
- Hajrá Öcsi! Cikk-cakk-futás hazáig! - és nekiiramodtak mindketten.
Soma futás közben, azon töprengett, vajon mit fog szólni a mama és a papa, ahhoz, ami történt?
Amikor egér mama meglátta kicsinyeit, elébük szaladt és magához ölelte őket.
- De jó, hogy végre hazaértetek.
- Ne haragudj rám mama! - súgta Soma anyukája fülébe, és hüppögve elmesélte a kalandjukat.
- Ne itasd már az egereket!- vigasztalta egér mama - Az a fontos, hogy nem történt semmi bajotok.
- A mamának arany szíve van, de mit mond a papa? - gondolta Soma, és bűnbánó arccal a papájára nézett.
Büszke vagyok rátok fiúk, a kialakult helyzetben ügyesen viselkedtetek - ölelte meg fiait egér papa is.
Soma, és Alfréd kihúzták magukat és fülig érő szájjal mosolyogtak, ám egér papa így folytatta:
- Azonban, meg kell tanulnotok türelmesebbnek lenni és a rátok bízott feladatokat pontosan, időben elvégezni. Ezért azt kérem tőletek, hogy a mai nap tanulságait gyűjtsétek össze, és a vacsoránál megbeszéljük.
A mosoly egy pillanatra ráfagyott a fiúk arcára, de aztán egymásra néztek és már futottak is Alfréd szobájába. Ott összedugták a kobakjukat, hogy pontosan végig gondolják a történteket, és vacsoráig elkészüljenek a kapott feladattal.
