Egy kisegér legendája
A csűrhöz közeli kamra falán van egy kis lyuk, azt mondják egér lyuk. Ha beljebb haladnál, bizony meglepődnél azon, micsoda világ tárul eléd. Ott van ugyanis Egér falva. A lyuk mögött egy nagy kapu található, itt bemehetsz az Ementáli utcába, annak a végében van az Óvári tér, ahonnan a Karaván utca nyílik. A Karaván utca 13 szám alatt lakik a Fürge család. Tagjai Fürge Samu egér papa, Felesége Bori mama, és két gyermekük, Lali, és Ödönke. Samu papa és Bori mama nagyon büszkék a gyermekeikre.
A nagyobbik iskolába jár, Ödönke még óvodás. Samu bácsi a helyi sajt gyárban Bori néni a tejboltban dolgozik. Elfoglalt egerek, de azért figyelnek a gyerekeikre.
- A legfontosabb hogy ne menjetek a kapun túlra! - ez az intelem naponta elhangzik a felnőttek szájából.
- Miért nem szabad a kapun túlra menni? - kérdezi Ödönke Lalit.
- Mert ott nem vagy biztonságban, te nagyokos.
- Ki bánthat engem, hiszen én fürge vagyok?
- Hahahaha Ödönke a fürge egér. Hahaha. - nevetett Lali.
És ami igaz az igaz, Ödönkére bizony nem illik a fürge jelző, mivel kissé duci, de ennek meg van az oka. Kedvence a mogyorós csokoládé, a kókuszos keksz, és minden, ami édes. A sportolást pedig felesleges időtöltésnek tartja. Jobban szeret a tv előtt édességet majszolni.
- Mama! Lali már megint csúfolkodik.
- Lalikám kérlek ne csúfold az öcsédet, inkább válaszolj neki türelmesen, hiszen te okosabb vagy - hangzik a konyhából, ahol Bori mama a vacsorát készíti.
És igaza van, Lali már harmadikos és jól tanul. Rendszeresen jár atlétikára, minden reggel fut, sőt újabban már karate edzésre is jár.
- Még egyszer elmondom, hogy miért nem mehetünk a kapun túlra, de többet meg ne kérdezd - mondja az öccsének morogva Lali.
- Jegyezd meg jól , nem megyünk a kapun túlra, mert ott macskák, és emberek laknak, a macskák ősi ellenségeink, erős karmuk, éles foguk van, az emberek meg folyton sikoltoznak, ha meglátnak minket.
- A faluban biztonságba vagyunk, ott nincsenek macskák? Az emberek miért sikoltoznak? - hangzik az újabb, és újabb kérdés, és ez így megy addig, amíg van aki válaszol a kis vásott fülűnek. Bizony gyakran kifárasztja az egész családot a folytonos kérdéseivel.
Egy esős délután Ödönke ellentétben az eddigi szokásával nem tv-t nézett, hanem egy megsárgult régi újságot lapozgatott.
- Papaaaa! Gyere, nézd mit találtam! - kiáltotta izgatott hangon.
- Mit találtál kisfiam, mutasd?
Ödönke az újság elsárgult lapján szótlanul egy képre bökött, és kérdően nézett a papájára. A képen egy délceg egér lovagol egy vörös macska hátán.
- Nahát! Ő az üknagyapád! Már azt hittem elveszett ez az újság, örülök, hogy megtaláltad.
- Az üknagyapa nem félt a macskáktól?
- Az igazság az, hogy nagyon különc egér volt, ez a macska lovaglás sem előtte, sem utána rajta kívül még nem sikerült senkinek.
- Majd nekem sikerül! - húzta ki magát büszkén Ödönke.
Samu papa elmosolyodott, és egy barackot nyomott fiacskája fejére.
Ezen az éjszakán Ödönke álmában egy vörös macska hátán ment el Lizához, aki a szomszédban lakik, és mindig csak Lalira néz olyan csábosan.
Köztudott tény, hogy az egerek jól tudnak futni, talán ez is oka lehet, hogy évente megrendezik az egér maratont. Így történt ez most is.
Egy kellemes tavaszi napon Fürge Samu bácsi és fiai elindultak a Sportcsarnokba, hogy benevezzenek a versenyre.
- Csak a kijelölt úton lehet futni, az útról letérni nem lehet - magyarázta Samu papa főként Ödönkénak, aki az ovisok csoportjában fog futni.
- Papa az idén nem hagyom, hogy Nyurga Laci legyőzzön, elhozom a kupát! - fogadkozik nagy hévvel Lali.
- Már a helyét is kinéztem a szobámban.
- Nagyon fontos a kupa, de nem a legfontosabb. Tudod szerintem a sportolás öröme a lényeg - magyarázta papa.
- Gyere már Ödönke, mi van veled, hogy folyton lemaradsz?
- Fáj a lábam, nem tudok gyorsabban menni, vegyél fel a nyakadba.
- Na veled is sokra megyünk - mérgelődött Papa, de azért a nyakába ültette kisfiát.
Így haladtak a téren át, az Ementáli út túl oldalán levő csarnok fele. Lágy tavaszi szellő fújdogált, az égen bárány felhők sütkéreztek a napsütésben. Amikor a nagy kapuhoz értek Ödönke felkiáltott.
- Menjünk arra! - és mutató ujjával a kapura bökött!
- Meg ne próbáljátok soha! Értitek! Veszélyes! - mondta szigorúan egérpapa.
- Papa eszünkbe sem jut arra menni, tudjuk hogy arra veszélyes. - mondta Lali, csak Ödönke nem értette, vagy legalábbis úgy tett, mint aki nem érti.
- Papa miért veszélyes?
- Mert a kapun túl laknak a macskák és az emberek.
- Ödön meg ne szólalj! - kiáltott dühösen Lali.
És Ödönke valóban nem szólalt meg egész úton, de arról álmodozott milyen lehet az az ismeretlen világ ott a kapun túl. Biztos lakik ott vörös macska is. - ábrándozott.
Közben odaértek a Sportcsarnokhoz. Bejelentkeztek a versenyre, Samu papa a felnőtt, Lali a junior csoportba. Lalinak minden vágya az, hogy megnyerje a kupát. Erre készült már hónapok óta. Reggelente korán kelt, keményen edzett. Győzni kell, ez lebegett a szeme előtt.
- Ödönke te itt maradsz az óvónénivel - mondta papa, és megsimogatta kisfia buksiját.
- Mindig figyelj Emma nénire, és érezd jól magad - mondta, majd beállt ő is a futók közé.
Emma néni sokak örömére maga köré gyűjtötte az óvodásokat, és amíg a nagyok hosszútávon futnak, a kicsik rövid távon gyakorolják ezt a sportot.
Emma néni belefújt a sípjába, és megindult a verseny a kijelölt útvonalakon. Az ovisok a park körül az első kört futották, amikor egy illatos fehér virágú bokorhoz értek, Ödönke lehajolt, a cipőfűzőjével babrált.
- Gyere kisfiam, ne maradj le! - szólt rá az óvónéni.
- Igen, már megyek! - kiáltott a Ödönke, de bizony nem futott tovább a társaival, hanem besurrant a bokorba.
Amikor úgy gondolta, hogy a csoport már kissé távolabb van, kidugta kis kobakját, szétnézett, és cikk-cakkban nekiiramodott.
- Ha azt hiszed, hogy a többiek után futott, bizony tévedsz.
A mi kis barátunk a kapu fele vette az útját, tudod, amerre a macskák és az emberek laknak. Futott, futott, már a szive majd kiugrott a helyéből.
- Nem bírom tovább, pihennem kell - gondolta.
Megállt, és fújtatott, mint egy gőzmozdony. Ahogy egy fa tövében álldogálva rogyadozó lábacskáiba erőt gyűjt, furcsa dobogást hall.
Mintha megindult volna a föld. Ödönke kicsit megrettent.
- Mi lehet ez? De nem sokáig kellett ezen tűnődnie, amott a kanyarban már elő is bukkant a junior csapat, élükön fej fej mellett Lali, és Nyurga Laci futott. Ödönke majd elájult ijedtében, de még volt annyi lélekjelenléte, hogy beugrott egy közeli kapu alá. A futók elhaladtak.
- Nem értem, nem is látszanak fáradtnak. - tűnődött egérke, de ezen felbuzdulva összeszedte minden erejét, és ő is futásnak eredt.
Már úgy érezte, hogy időtlen idők óta fut, talán már el is tévedt. És akkor! És akkor egyszerre csak ott meredezik előtte az óriás kapu. Díszesen faragott hatalmas, fából készített építmény volt. Amolyan turisztikai látványosság.
- De miért egy kapu, ha nem lehet átmenni rajta? - morogta magában Ödönke, aztán megpróbálta elérni a kilincset.
Bizony ez sem könnyű feladat, mert a cirádás kilincs nagyon magasan volt, bár hiába érte volna el, mert előtte még a kulcsot is el kellett volna fordítania a zárban. Ödönke többször nekirugaszkodott, de bizony mindig kudarcot vallott, sőt időnként nagyokat esett, és jól megütötte magát. A szája sírásra görbült.
- Inkább haza megyek a mamához.
És valóban elindult visszafele, de akkor eszébe jutott a papa tanítása: "Ne erővel, ésszel próbáld megoldani a feladatokat."
- Igen! Gondolkodjunk csak - körbe nézte a kaput.
Ott, ott van egy rés, az alatt átkúszok. Máris lehasalt, és kúszva, mászva haladt előre. Egyre jobban sötétedett, és egyszerre egy sötét folyosón találta magát.
- Hű, de félelmetes! De ott a folyosó végén mintha egy kis fényt látna. Elindult hát a fény irányába, egy szűk nyíláshoz érkezett. Ez volt az a bizonyos egér lyuk. Ezen könnyedén átmászott, és egy világos, tágas kamrában találta magát.
Az ajtó nyitva volt. Ödönke nyávogást hallott. Körbenézett, és puff neki farkasszemet néz egy fekete macskával. A macska mintha térdeplő testtartásban lenne, hátán feláll a szőr, szemei villognak.
- Milyen vicces - gondolta Ödönke - Ilyen fura macskát még nem láttam sem a tv-ben, sem a mesekönyvekben.
Pedig jó lett volna, ha láttál volna, mert akkor tudnád, hogy a macska támadó állásban van, már csak egy pillanat, és többé nem menekülsz a karmai közül!
Így is volt, a macska már lendült, de akkor átsuhan egy villámgyors árnyék, és az egér már bent van a lyukban. Ödönke nem értette mi történt vele, de akkor mellette lihegve megszólalt egy egér.
- Te is fogyókúrázhatnál egy kicsit.
- Ki vagy te, és miért vonszoltál ide?
- Jól mondod kisöreg, valóban vonszoltalak, de talán jobban járok, ha egyszerűen gurítalak.
- Most meg miért csúfolkodsz? - pityeredett el Ödönke.
- Na ne pityeregj már te, te majdnem macska eledel.
- Én Fürge Ödönke vagyok, nem macska eledel.
- Fürge? hahaha. Bocs haver, én meg Mezei Márton vagyok, de a barátaim csak úgy hívnak Marci.
Sokan mondják rám, hogy én vagyok a macskák réme.
- Miért mondják? - kíváncsiskodott Ödönke.
- Mert mindig megcsúfolom őket.
- Én meg, meg fogom lovagolni a vörös macskát! - jelentette ki teljes komolysággal Ödönke
Na ezen Marci úgy nevetett, hogy még a könnyei is csorogtak. A fekete macska, aki eddig a lyuk előtt várakozott, mérgesen tovább állt.
- Ezek őrült egerek, meg sem enném őket, hátha fertőzőek.
Amikor Marci észlelte, hogy elmúlt a veszély, kibújtak a lyukból. Elmondta Ödönkének, milyen veszélyben volt, és hogy ő mentette meg.
- Köszönöm neked Marci, igazi jó egér vagy, ha akarod leszek a barátod - örvendezett hősünk.
- Sokra megyek én veled, te macska eledel, de nem bánom, legyél a barátom. Kezet rá!
A fiúk kezet ráztak.
- Te már ebédeltél? - kérdezte Marci.
- Á még nem, de van itt büfé, ahol ehetnénk valamit? - és elővette a fagyira kapott zsebpénzét.
- Itt nem kell pénz, ahhoz hogy egyél, csak bemegyünk a spájzba és eszünk.
- Milyen jól éltek ti itt az emberek között! - csodálkozott Ödönke.
Marci ezen is jót nevetett, majd kiadta a parancsot.
- Irány a spájz!
Ez alatt Emma néni már rég felfedezte, hogy eltűnt egyik kis csemetéje. Az ovis futást befejezték, az összes óvónéni Ödönkét kereste.
Már átnéztek minden bokrot, minden kapualjba benéztek. Ödönke sehol. Kénytelenek voltak bemondatni a hangos bemondóban.
- Keressük Fürge Ödönkét, aki az óvodás futóversenyről elveszett.
Samu papa nem hallhatta a felhívást, mivel a falu túloldalán futott a többi felnőttel, de Lali jól hallotta. Először azt gondolta ez nem igaz, biztosan Nyurga Laci cselvetése ez is, hogy idén is ő vigye el a kupát, de amikor harmadszor mondták be, bizony megtorpant kicsit. Nyurga Laci elhúzott mellette. Lali habozott, majd nekiiramodott az óvoda felé.
- Ödönke! Biztosan elrabolták! - lüktetett az agyában.
Az óvoda kapujában vette észre, hogy valaki fut utána, hátranézett. Nyurga Laci volt. Kezet nyújtott Lalinak.
- Segítek megkeresni az öcsédet.
Lali szeme könnyes lett. Legnagyobb riválisa hagyta elveszni a kupát, hogy segítsen neki. A fiúk kezet ráztak, és bementek Emma nénihez, hogy megtudják pontosan mi történt.
Ez idő alatt Ödönke újdonsült barátjával elindult egy nagy ház fele. A házba szerencsésen bejutottak egészen a konyháig. Ott egy szekrény mögé lapulva várták, hogy nyíljon már ki a spájz ajtaja. Nem kellett sokáig várniuk, Erzsi néni a gazdasszony egy tepsi mákos bejglit tett be egy polcra. A mi egérkéink azonnal beosontak.
- Íme a bőség kosara, itt abból eszel, amihez kedved van - mutatott körbe Marci.
Ödönke még a száját is eltátotta a csodálkozástól, ennyi finomság láttán.
- Micsoda jó dolgotok van nektek. Nem kell kezet mosni evés előtt, nincs szalvéta, lehet válogatni.
Ez ám az élet! - kurjantotta.
- Ne beszélj annyit, egyél! - szólt rá Marci, aki már majszolt egy szál füstölt kolbászt.
Ödönke is neki esett a mákos bejglinek. De mi ez? Itt diós is van! És innen is harapott, onnan is harapott, és tapsolt örömében.
- Csendesebben hallod-e, mert még bajba kerülünk! - szólt rá Marci.
De Ödönke meg sem hallotta, ugyanis rátalált egy köcsög szilvalekvárra, és bizony már csak a farka látszott ki a köcsögből.
Imádta a szilvalekvárt, ez volt a gyengéje. Észre sem vette, amikor Vali benyitott.
- Ááááá! Anyuuuu! Egér! Egér! - Vali sikítozását még a szomszédban is hallották, de Ödönke sajnos nem. A sikoltozásra berohan Erzsi néni egy óriási cirokseprűvel.
- Hol? Hol? - és már csapott is a seprűvel a lekváros köcsög fele.
A köcsög leesett, a lekvár kifolyt. Ott állt a mi kis egerünk, füléről, farkáról csurgott a lekvár. Mi ez? De már nem volt ideje elfutni, a seprű lendült. Marci ugrott, meglökte Ödönkét, Ödönke gurult. Igen gurult a polc alá, de a seprű oda is elér. Tovább kell menni! És már futottak is ki a nyitott ajtón, át az udvaron.
- Fuss Ödönke! Fuss! - hallotta Marci hangját.
Ödönke már azt sem tudta mi történik vele. Csak azt tudta futni kell Marci után. Hopp! Marci már bent van az egérlyukban.
- Vigyázz macska! - kiáltja ki a lyukból.
De már késő, Ödönke útját egy vörös macska állja el. Marci kiugrott meghúzta a macska farkát, a macska nagyot nyávogott, és megfordult. Marci visszafutott a lyukba, Ödönke előtt egy kép jelent meg.
Kitalálod, hogy mi van a képen? Igen egy délceg egér lovagol egy vörös macskán. És Ödönke már ugrott is.
Egy pillanat alatt fent ült a macska hátán.
Ekkor érkezett oda Lali és Nyurga Laci, akik Ödönke keresésére siettek. Ámulva nézték a macskaháton száguldó egeret. Laci, akiről köztudott, hogy elhivatott fotós, előkapta fényképezőgépét, és már fotózta is Ödönkét, aki erősen kapaszkodott, így a macska nem tudta ledobni. A macska forgott körbe-körbe, de egyszer csak hirtelen megállt. Ödönke lerepült a hátáról, Lali elkapta, és már futottak is be a lyukba. A macska dühösen ugrott, de csak a falat sikerült lekaparnia.
Hőseink szerencsésen visszajutottak Egérfalvára. Ekkor ért véget a maratoni futóverseny. Itt volt már Samu papa és Bori mama is.
Marci csak ámult bámult, még sosem járt itt.
- Mama! Papa! Itthon a legjobb, én soha többet nem teszek olyat, amit nem szabad. Kérlek titeket Marci hagy maradjon nálunk! Tudjátok Ő megmentett, és a barátom, és odaát nagyon rossz, és neki nincsenek szülei - hadarta Ödönke szinte levegővétel nélkül.
- Csakhogy nem történt bajod drága kicsikém! - ölelte át szorosan mama, és megölelték Marcit is.
- Itt a helyed Marci közöttünk - jelentette ki papa.
Marci körül forgott a világ. Neki is van családja?! Boldog volt!
Ekkor óriási tapsvihar tört ki. Nyurga Laci és Lali egy hatalmas képet ragasztott fel a falra.
A képen Ödönke délcegen lovagol egy vörös macska hátán. A jelenlevők tapsoltak, éljeneztek. Felkapták Ödönkét a vállukra, és magasra emelték.
Papa és mama büszkén néztek gyermekeikre, Lalira aki lemondott az álmáról, hogy testvére segítségére siessen, Ödönkére aki a híres üknagyapa nyomdokaiba lépett, és Marcira a fogadott fiukra, aki megmentette Ödönkét.
Ödönke hőstette legendává vált az egerek között, mivel azóta sem született olyan egér, aki macskaháton lovagolt.
