Esti mese
Dani, a táskáját egy gyors mozdulattal behajította a szobájába.
- Anyu! Lemehetek játszani? Csak egy kicsit! - kérlelte az anyukáját.
- Előbb csináld meg a házi feladatot - válaszolta az anyukája.
- Öt sor o betűt kell írni, nem nagy ügy, majd később megcsinálom.
- Ha nem nagy ügy, akkor megcsinálod, és utána mehetsz játszani - mondta határozottan anyu.
Így aztán Dani, kénytelen volt nekikezdeni, az öt sor o betű leírásához.
- Ennél unalmasabb házi feladatot nem is adhatott volna fel a tanító néni - morgolódott egy o betű felett.
Észre sem vette, hogy Liza, ott áll a háta mögött.
Tovább olvasom a mesét <<<
Hogy ki Fürtöcske? Sosem találnád ki.
Fürtöcske egy vörös göndör hajú kék szemű, kissé duci kislány.
Az igazi neve Panna, de a családja egyszerűen csak Fürtöcskének hívja.
A nevet még egy éves korában a nagymamája adományozta neki, és ez a név igazán találó volt,
mert Panna fejét lángoló fürtöcskék borítják.
Fürtöcske szüleivel a Boszorkány völgyben lakott, nem tévedés Boszorkány völgyben,
mivel a család nő tagjai igazi boszorkányok voltak.
A boszorkányok, vagy ahogy arra fele mondták a boszik egymásnak adták át a boszi tudományt.
Tovább olvasom a mesét <<<
Panka vidáman kocogott anyukája mellett a játszótér felé. Amikor meglátta Petikét, odakiáltott neki:
- Nekem van békucis bilim!
- Mi van neked? – kérdezte Petike.
- Békucis bilim! – kiáltotta büszkén Panka.
- Akkor már nincs is pelusod?
- De még van – vallotta be Panka, majd futott a libikóka felé.
- Gyere Petike libikókázzunk!
Petike vidáman szaladt Panka után. Felültek a libikókára és boldogan hintáztak.
Egyik délután a postaládámban találtam egy levelet.
A postás bácsi rossz címre kézbesítette, a címzés ugyanis a következő volt:
Kamillácska foglakócskának. Kamilla, bal felső 2-es fog.
Feladó: Pistike foglakócska. Pisti, jobb alsó 3-as fog.
- Szia Kakaska! Gyere velem játszani! - nyitott be a bátyja szobájába Csibike.
- Most nem érek rá, mert locsolóverset tanulok.
- Engem is meglocsolsz majd a kölniddel? -
- kíváncsiskodott a kiscsibe.
- Ha adsz egy kosár húsvéti tojást, de legyen ám közte piros, csíkos és pöttyös is! -
- mondta Kakaska és becsukta az ajtót.
Tovább olvasom a mesét <<<
Rozi nagyszülei a hegyek között, egy kicsi faluban élnek.
Nyáron, itt minden üde zöld, a levegő pedig friss és illatos.
Nagyiék örömére, Rozi itt tölti a nyarakat.
Egyik nap vidáman ugrándozott az udvaron, és teli torokból énekelt:
Üde zöld a füvecske,
Szereti ám a kecske,
Mekk, mekk, mekk.
Az aranyszínű lepke, a tó fölött repkedett a szikrázó napsütésben.
Amikor elfáradt, megpihent egy bárányfelhőn, és onnan nézegette magát a tó tükrében:
- Én vagyok a legeslegszebb, kerek e világon - hajtogatta folyton.
Társai, a tarka lepkék, kedvesen hívogatták maguk közé:
- Gyere aranylepke, játsszál velünk a színes virágok között.
Ám az aranylepke, kényeskedve válaszolt:
Tovább olvasom a mesét <<<
Tobi és anyukája, a parkon keresztül baktattak hazafelé.
A fákról ringatózva hullottak alá a sárga, és piros falevelek.
Tobi éppen elkapott egy pirosat, amikor egy sárga falevél ellibegett az orra előtt.
Gyorsan zsebre vágta a piros levelet, és a sárga nyomába iramodott.
- Ne szaladj messzire! - szólt utána az anyukája, de Tobi nem figyelt rá.
Süni, sóhajtozva baktatott az erdőszélén. Amikor meglátta őt a szarka, odakiáltott neki.
- Te meg miért lógatod az orrodat? Csirr, csörr!
- Mert nem találom a kincset - mormogta süni.
- Miféle kincset? - csillant fel a szeme a szarkának, mert imádta a csillogó, villogó csecsebecséket.
- Azt, amiről álmomban egy manó mesélt.
- Na és milyen volt az a kincs? - kíváncsiskodott tovább a szarka.
- Azt reggelre elfelejtettem - pityeredett el süni.
- Egyet se búsulj, majd én hozok segítséget és megtaláljuk azt a kincset - vigasztalta a szarka és huss,
berepült az erdőbe.
Olvasd el a mesét MeseKuckó applikácóban! Megnézem!
Ödönke nem szeretett oviba járni, mert a társai folyton csúfolódtak vele.
- Hova gurulsz Döncike, tán a dönci bölcsibe? - kérdezgették tőle kacarászva, mert mi tagadás Ödönke elég duci egérke volt.
Igaz, hogy a süti volt a kedvenc eledele, a tévézés pedig, a kedvenc szórakozása.
Most is pityeregve baktatott egérmamával az óvoda felé. Szembe jött velük Manó apó.
- Te meg mért itatod az egereket? - kérdezte Ödönkétől.
- Mert utálok oviba járni - szipogta a kisegér.
- Hiszen oda sok kispajtásod jár, és jókat játszhatsz velük!
- Ugyan! Azok csak kinevetnek, hogy duci vagyok - keseregte az egérke -, de mit csináljak, ha nem szeretem a zöldségeket, és nem szeretek futkározni se.
- Ha eljössz hozzám egy hétre, készítünk varázsfőzeteket, melyektől te is olyan fürge kisegér leszel, mint a többiek - vigasztalta az öreg manó.
Ödönke szeme felcsillant.
- Elmehetek mama? - nézett esdekelve az anyukájára. - Légyszi! Légyszi!
- Elmehetsz - mondta mosolyogva egérmama, hiszen gyermekkorában, ő is imádott barangolni Manó apóval a hegyek között.
- Akkor indulhatunk is - fogta kézen Manó apó Ödönkét, és elindultak a hegyek felé.