Szia! Az Anyamesélj webshop sütiket használ. A sütik elfogadásával kényelmesebbé teheted a böngészést. A honlap további használatával hozzájárulásod adod a sütik használatához.
Termékek Menü

Kabaki hercegnő

Luca éjfekete haja, mint egy seprű úgy meredt ki narancssárga sapkája alól. Fekete szeme csillogott. Hófehér arcán hegyes orra messzire mutatott. A városba nem régen költöztek be. Amikor Luca az új iskolájában az első napot töltötte, néhány fiú varjúnak csúfolta. Ettől nagyon megbántódott és többé nem barátkozott senkivel, mindig egyedül volt.
Az osztály nagy örömére ma a második óra lyukasóra volt.
- Kimehettek az udvarra labdázni - jelentette  be az igazgatóbácsi. Erre nagy üdvrivalgás tört ki. - Csendesebben! Ne zavarjátok az órákat! - intette rendre a hangoskodókat. Csend lett. A gyerekek párba állva vonultak ki. Luca a sor végén egyedül kullogott. Amikor az udvarra értek, mindenki rohant a pályára labdázni. Vidáman dobálták a labdát. Luca egy ideig a pálya széléről nézte őket, majd  odabaktatott a kerítéshez. Kavicsokat keresett és a kerítés résein át az  út menti árokba dobálta őket. Már vagy négy kavicsot eldobott, amikor valaki rászólt.

- Nem illik másokat kaviccsal dobálni!
Luca körbenézett, de nem látott senkit - lehet hogy képzelődtem, gondolta és tovább dobálta a kavicsokat az árokba.
- Juj! Ez fájt! Most már igazán hagyd abba, mert megbánod! - kiáltott rá valaki.
Luca elejtette a kezében levő kavicsokat, úgy megijedt a harcias hangtól.
- Nekem szóltál? - kérdezte csodálkozva.
- Ugyan kinek? Dobál itt még valaki rajtad kívül kavicsokat?

Luca a hang irányába nézett. Ijedtében a szeme elé kapta a kezét, majd óvatosan kilesett az ujjai között. Az árokból egy sündisznócska villogtatta rá dühösen a szemeit.
- Mondd csak, te abban leled örömödet, hogy másokat megdobálsz?
- Nem. Ne haragudj rám! Nem szoktam bántani senkit, de nem láttam, hogy az árokban vagy - pityeredett el Luca.

- Jól van. Ne itasd az egereket. Mondd csak te miért nem játszol a többiekkel? - kérdezte csodálkozva a sün.
- Mert én csúnya vagyok - mondta halkan Luca.
- Te tényleg csúnya vagy? - ámult el süni.
- Hiszen te is látod. A hajam olyan mint a seprű, az orrom hegyes, és hosszú. Senki se szeret engem. Úgy csúfolnak, hogy varjú,
pedig én egy kislány vagyok.
- Mondd csak, te megpróbáltál már játszani, netán beszélgetni a pajtásaiddal?
- Ugyan minek? Úgysem kellek nekik. Én is látom, hogy csúnya vagyok.
- Az lehet, hogy te csúnyának látod magad, de én úgy látom, hogy te Kabakira hasonlítasz.
- Kabaki? Az meg ki?
- Kabaki a kabakosok hercegnője.
- És kik azok a kabakosok? Talán harcosok?
- Ó nem, azok olyan zöldségek, akik a kabakosok családjába tartoznak. Ilyenek a tök, az uborka, a dinnye. Kabaki a hercegnőjük.
- Még sosem hallottam róla. Azt mondod hasonlítok rá?
- Én úgy látom, de gyere látogassuk meg együtt. Éppen hozzá indultam.
Luca körbenézett figyeli e valaki, de mindenki a labdával voltak elfoglalva, így hát átmászott a kerítésen és sünivel elindult Kabaki hercegnőhöz.
Átmentek a városon, át a hídon. Odaértek az erdő széléhez. Luca kicsit megrettent.
- Biztos nem lesz ebből baj? - kérdezte bizonytalanul.
- Ne félj, meglátogatjuk a hercegnőt, és máris visszajössz.
Ahogy mentek az erdei úton, valaki villám gyorsan elfutott előttük. Süni utána kiáltott.
- Hova ilyen gyorsan Nyuszi komám?
- Edzek süni barátom.Tudod délután a csigával versenyt futok - válaszolta a nyúl, és már futott is árkon bokron át.
Süni és Luca utolérték a csigát. - Hova igyekszel csigabiga? - kérdezte kedvesen süni. - Edzek süni barátom, tudod délután a nyúllal versenyt futok.
- Sok sikert a versenyhez Csigabiga! - mondta süni. Luca hangosan felnevetett, de süni egy tüskéjével megbökte. - Nem illik kinevetni senkit Luca.
- Bocsánat. De olyan vicces, hogy a csiga a nyúllal versenyez.
- Tudod Luca nem a győzelem a legfontosabb, hanem a versenyzés öröme.
Luca elszégyellte magát. Ahogy ballagtak tovább, találkoztak a rókával, aki egy bokor mellett súlyokat emelgetett. Voltak vagy két kilósak.
- Erőt egészséget rókakoma - köszöntötte a sün.
- Erő az kell - lihegte a róka és letette a súlyokat a földre. - Tudod süni barátom ma délután a medvével súlyemelő versenyt tartunk.
- Sok sikert kívánunk nektek -  mondta süni, és mentek tovább. Egy tisztáson azt látták, hogy az óriási barna medve hatalmas súlyokat emelget.
- Köszöntelek medve barátom. Mik ezek a hatalmas súlyok?
- Szervusz süni barátom. Ó ezek, csak olyan súlyocskák. Edzek kicsit, tudod a rókával ma délután súlyemelő versenyt tartunk.
Luca csodálkozva kérdezte a süntől. - Ennek  a versenynek meg mi értelme van? Úgyis a medve győz.
- Na és? Azért ők még jó barátok maradnak, sőt tisztelik egymás teljesítményét. Tudod Luca az a fontos, hogy mindenki megtegye azt, amire képes. Ha így teszünk, akkor büszkék lehetünk önmagunkra, akár győzünk, akár veszítünk.
 
Közben kiértek az erdőből. Luca lába majdnem a földbe gyökerezett. Egy óriási csillagtök formájú palota előtt álltak, amit tökkel, uborkával, dinnyével teli kert vett körül. A palota ajtaja nyitva volt, de Kabaki hercegnőt nem találták otthon. Egy kedves nénike hellyel kínálta őket és friss dinnye levet szolgált fel frissítőként. Még meg sem itták, amikor rikácsoló hangot hallottak a magasból. Valaki énekelt.
- Én vagyok a tök királylány, nincs is nálam ékesebb, én vagyok a tök királylány messze földön a legszebb - és a magasban feltünt a hang gazdája is. Egy óriási sütőtökön repült. Éjfekete haja, mint a seprű úgy meredt ki narancssárga sapkája alól. Fekete szeme csillogott. Hófehér arcán hegyes orra messzire mutatott.
Narancssárga blúzát átfújta a szél. Zöld szoknyája fodrozódott a levegőben. Hegyesorrú fekete cipőcskéje messzire virított a tök oldalán. Igazán derűs látvány volt. Luca le sem tudta venni róla a szemét, amíg le nem szállt a földre.
- Sün barátom, de jó hogy látlak titeket - köszöntötte régi ismerősként sünit.
- Kabaki hercegnő ő Luca, akiről már meséltem.
- Szóval te vagy a csúcsa lány? - kérdezte kedves, de rikácsoló hangján a hercegnő.
- Ééén - mondta Luca zavartan. Mert hát a vak is láthatta, hogy Kabaki hercegnővel úgy hasonlítanak egymásra, mint két tojás.
- Gyertek mossunk kezet, és megkóstoljuk a messze földön híres tökös rétest, én sütöttem. Eszegetünk, és közben beszélgetünk - invitálta kedvesen vendégeit a hercegnő. Így is tettek. Beszélgetés közben a hercegnő odafordult Lucához és nekiszegezte a kérdést.
- Mondd meg nekem Luca! Te milyen külsőt szeretnél?
- Szőkét és kék szeműt, pici orrocskával - vágta rá gondolkodás nélkül Luca.
- Szóval szőke és kék szemű szeretnél lenni?
- Igen, nagyon szeretnék. Mondd te meg tudsz engem változtatni?
- Talán megoldhatjuk, hogy szőke és kék szemű legyél, de van egy bökkenő. Amint átváltozik a külsőd, megváltoznak a tulajdonságaid is.
Ha eddig kedves voltál, akkor mogorva leszel. Ha jólelkű, voltál, most gonosz leszel. Akit eddig szerettél, arra majd haragudni fogsz.
Mondd Luca így is akarod, hogy megváltoztassalak?
Luca kissé megrettent, de a szőke haj és a kék szem nagyon csábította.
- Igen kérlek segíts hogy szép legyek, a többi nem számít.
Kabaki hercegnő egy törött tükröt és ragasztót tett Luca elé.
- Ragaszd össze a tükröt és nézz bele.
Luca gyorsan összeragasztotta a tükröt, majd izgatottan belenézett.
A tükörből egy szőke hajú, kék szemű lány nézett vissza rá, apró fitos orrocskával.
- Hiszen ez a csodaszép! De mondjátok meg ki ez a szépség? - kérdezte elbűvölten Luca.
- Ez a te új külsőd - mondta Kabaki hercegnő.
Luca boldogan nézegette magát a tükörben. Aztán hirtelen rettegés fogta. Úgy érezte mindenki az ő szépségét irigyli.
Dühösen körbenézett és éktelen hangon kiáltozni kezdett.
- Hogy került ide ez a tüskés szörnyeteg? - mutatott rá sünire.
A sün megsértődött, összegömbölyödött, odagurult Luca talpa alá, és beleeresztette a tüskéit. Erős fájdalom nyilallt Luca talpába.
- Azonnal dobd ki, megszúrta a talpamat! - követelte a hercegnőtől.
- Luca hiszen ő a vendégem, és te is az vagy - mondta elképedve Kabaki hercegnő.
- Én a te vendéged? Ki vagy te egyáltalán? Tudod te hogy nézel ki? Mint egy varjú! Hahaha. Igen, mint egy varjú - nevetett gúnyosan Luca,
majd otthagyta a sünit és a hercegnőt. Kényesen lépegetett előre, folyton csak magát nézegette a tükörben. Így ért be az erdei útra.
Egy tisztáson a medve és a róka versenye már javában folyt. Luca gúnyosan odakiáltott a rókának.
- Milyen buta vagy te róka?! A vak is látja, hogy te vagy a gyengébb. Úgy is a medve győz.
A róka elejtette a súlyokat, és sírva kérdezte.
- Miért bántottál meg engem?
- Én? Én nem bántottalak meg, én csak megmondtam az igazságot.
- Na most már elég brumm-brumm - mordult Lucára fenyegetően a medve.
-  Azonnal kérj bocsánatot róka barátomtól, mert ő igenis jó súlyemelő!
Luca megijedt a medvétől, futásnak eredt és utol érte az úton araszoló csigát, mérgesen fellökte.
- Ó, te oktondi, olyan lassú vagy, mint egy csiga - kiáltotta gúnyosan, a feltápászkodó csigának. Meglátta ezt a nyúl, azonnal visszafordult, egy mozdulattal belökte Lucát egy tüskés bokorba. 
-  Mit kényeskedsz te itt? Tudd meg Csigabiga a barátom, és ő a legügyesebb futó, ss most tűnj el az erdőnkből! - kiáltotta mérgesen.
Luca szőke haja összegubancolódott, ruhája piszkos lett. Szép arcát összekarcolták a tüskék, de még ebből sem tanult.
- Azonnal segítsetek nekem! Én vagyok a legszebb lány, velem nem lehet így bánni! - kiáltozta kényeskedve.
- Biztos hogy szép vagy? Mert nekem ugyan nem tetszel - hallatszott a hercegnő rideg hangja.
- Nekem sem!
- Nem is vagy szép!
- Az igazi Luca az szép volt  - ezek a mondatok hangzottak minden felől.
 
Luca sírva fakadt.
- De hát én vagyok az igazi Luca!
- Hazudsz! Az igazi Luca szép.
- Az ő haja éjfekete és a szeme is fekete.
- Az orra is sokkal hegyesebb.
- Ő kedves és barátságos... - zengtek mindenfelől a dicsérő szavak.
Luca sírva fakadt.
- Kabaki hercegnő kérlek segíts rajtam! Szeretnék újra a régi Luca lenni.
A hercegnő elmosolyodott, majd így szólt.
- Törd össze a tükröt és újra a régi Luca leszel. - És valóban, amint Luca összetörte a tükröt, újra a régi Luca lett.  Éjfekete haja, mint egy seprű úgy meredt ki narancssárga sapkája alól. Fekete szeme csillogott. Hófehér arcán hegyes orra messzire mutatott.
- Köszönöm hercegnő - rebegte alig hallhatóan a meghatottságtól.
- Mondd csak, most már elhiszed, hogy szép vagy? - kérdezte tőle a hercegnő.
- Nem is tudom. Lehet szép az, akit varjúnak csúfolnak? - kérdezett vissza Luca.
A hercegnő türelmesen válaszolt.
- Tanuld meg Luca, hogy mindenki szép akit szeretnek és tudom, hogy téged sokan szeretnek. Ne törődj azokkal akik csúfolódnak. Ők buták.
Hidd el, többen vannak azok, akik  kedvesek. Közeledj feléjük, játsszál velük, legyél kedves, barátságos. Ha így teszel sok barátot szerzel. Lásd, az igazi Lucának már itt is vannak barátai. Luca körbenézett és meglepetten látta, hogy mindenki ott van.

Ott volt a medve, a róka, a nyúl, a csiga, a sün és mind mosolyogtak rá. Luca szívét melegség járta át.
- Köszönöm hogy nem haragszotok rám, igazi jó barátok vagytok. Egy életre megtanultam tőletek, hogy nem a külsőnk számít. A viselkedésünk mutatja meg, hogy milyenek vagyunk igazából. Sosem felejtelek el titeket - intett búcsút Luca.
- Vigyázz magadra kis barátnőm - búcsúzott mosolyogva süni.
- Ég veled Luca!  - búcsúztak el a többiek is.
- Gyere Luca! - szólt kedvesen Kabaki hercegnő.
Felpattantak a sütőtök tetejére és repültek vissza egyenesen az iskolaudvarba.
Luca megköszönte a hercegnő segítségét, elköszönt tőle és odaszaladt társaihoz.
- Én is szeretnék veletek játszani. Lehet? - kérdezte bátortalanul.
- Gyere bátran. Fogta kézen egy szőke hajú, kék szemű kislány, és bevezette Lucát a pályára. A labda repült. A gyerekek, köztük Luca is, vidáman futottak a utána.
Az iskolaudvart betöltötte a hangos gyerekzsivaj, de Luca még így is hallotta az egyre távolodó, kedves rikácsoló hangot.
- Én vagyok a tök királylány, nincs is nálam ékesebb, én vagyok a tök királylány messze földön a legszebb.