Mackó hét - 2. nap
Talán nincs is olyan gyermek akinek ne lapulna a szobájában egy-egy pihe-puha plüssmackó.
Ezért a Mackó hét második napján sok-sok cuki mackós verset mondókát hoztunk nektek!
Ha megtanuljátok együtt verselhettek, mondókázhattok kirándulás, utazás, várakozás, főzés, kreatívkodás közben. :)
Csalogassuk elő a mackót a barlangjából a versekkel, mondókákkal!
Hermann Marika: Álmos a maci
Nézd csak, ásít a maci,
álmos a kis dörmögi.
Ha az ágyba bebújna,
biztos elszunyókálna.
Feküdj te is az ágyba,
öleld a két karodba.
Hunyd be a szemecskédet,
utánozni fog téged.
Hallgasd vele a mesét,
álma ettől csuda szép.
Aludjatok reggelig,
míg a nap előbújik.
Csukás István: Mackómese
Mackó brummog: irgum-burgum,
bundám rongyos, ezért morgom.
Elballagott a szabóhoz,
de a szabó pénzért foltoz.
A mackónak nincsen pénze,
elköltötte akácmézre.
Szegény mackó, mi lesz veled,
hogyha megjön a nagy hideg?
Cammog a mackó, emeli a lábát,
Ágak között bokor alatt keresi a málnát,
Mézet is enne, mászik a fára,
De az öreg odvas fának letörik az ága,
Fenekére huppan, sajog keze, lába,
Szomorkodik szegény mackó nem lesz vacsorája.
Hermann Marika: Barna maci kedvence
Barna maci nyújtózkodik,
Csupor felé ágaskodik,
El is éri, s azon nyomban,
Belekóstol a csuporba.
Felcsillan a maci szeme,
Lépes méz ez, a kedvence.
Mancsával nyúl az aljára,
Méz csordul a bundájára.
Maci tovább nyalakodik,
Ruhán a folt sokasodik,
Medve néni megdorgálja,
Mézes lett az új ruhája.
Barna maci diheg-dohog,
Kit érdekel az a nagy folt?
Az itt a baj, hogy a sok méz
A ruhámon, mind kárba vész.
Medve-nóta
Irgum-burgum, dörmög a medve
meddig tart el még ez a tél
Lassan kifogy a tüzelőfája
kint meg fú az északi szél
Irgum-burgum, dörmög a medve
elfogyott a lépesméz
Nincsen táncolni sem kedve
amíg a kamra üresen néz
Irgum-burgum, dörmög a medve
ha nem jön a tavasz, sose lesz nyár
Vidámabban szólna a nóta
ha zöldellne a téli határ
Medve dal
Kinn voltam a rengeteg erdőn,
Medvét láttam kúszni a lejtőn,
Tíz körömmel másztam a fára,
Megszökött a medve vacsorája.
Lompos medve brummogva ballag:
"Mászni könnyű ilyen fiatalnak,
Mennyi szégyen ér most vén-koromba,
Kulloghatok éhesen odumba."
Zelk Zoltán: Kelj fel, medve
- Kelj fel, medve, kelj fel már,
hoztunk mézet csöbörrel!
- Nem kelek én, álmomban
eszem teli vödörrel!
- Kelj fel, medve, jaj de szép
a hó a hegy tetején!
- Szebbet látok, álmomban
zöld erdőben járok én!
- Kelj fel, medve, nóta szól,
varjú mondja: kár, kár, kár...!
- Szebbet hallok, álmomban
vidám tücsök muzsikál!
- No, ha így van, hát aludj:
tavaszig ne bújj elő!
- Nem is bújok, csak ha majd
kicsal Gyertyaszentelő!
Hermann Marika: A falánk barna maci
Dirmeg - dörmög barna maci,
Lépes mézre áhítozik.
Elindul hát az erdőbe,
Hogy a mézet megkeresse.
Rátalál egy odvas fára,
Méz csordult az oldalára.
A nagy csuprot megmeríté,
Csurog a méz minden felé.
Méztől dagad már a csupor,
Maci vígan brimmeg-brummog.
Ezt a csuprot haza viszem,
A többit meg itt megeszem.
Ám, a méhek ezt meghallják,
Tolvaj maci! Így kiáltják.
Csípik orrát, fülét, mancsát,
Megcsipkedik a bundáját.
Nagyot ugrik barna maci,
Csuporja a földre esik.
Kiömlik, mind az édes méz,
Maci rohan, vissza se néz.
Nem vágyik már lépes mézre,
Csak egy biztos menedékre.
Egy életre megtanulta,
Ami másé, azt nem bántja.
A bundám szőrös, kócos és
A talpaim nagyok,
A házam sűrű rengeteg,
A medve én vagyok.
Ha brummogok, itt megremeg
Az erdőrengeteg,
A málnabokrot megszedem,
A mézet kedvelem.
Hermann Marika: Sárga maci
Pihe-puha sárga maci,
Minden gyerek barátja,
Ha eltévedsz, segít neked,
Hogy Anyut megtaláljad.
Ó, te kedves sárga maci,
Soha el nem feledlek,
Mikor anyu megengedi,
Meglátogatlak téged.
Együtt játszunk, a kígyóval,
teknőccel, és oroszlánnal,
Na és barbi babával.
Anyu pedig beszélget majd,
A te kedves mamáddal.
A sárga maciról a Rút Manó című mesekönyvben olvashatsz,
a mesében a maci segített Annának megtalálni az anyukáját a bevásárlóközpontban. !
A rút manó és Marci, Mókus Panni és az ő pajkos kiscicája Bonifác, Dönci és a tréfás biciklije,
s a többi kedves meseszereplő történetei, a gyermekek számára szórakoztatóak, de mégis tanulságosak.
A mesék a gyermekek nyelvén, olykor kacagtatva, olykor elgondolkoztatva, olyan nehézségekre keresnek megoldást, melyekkel gyermekeink is találkozhatnak.
A mesékben szereplő mesehősök olyanok, mint maga a kisgyermek: olykor pajkosak, olykor dacosak, időnként tévednek is, de mégis kedvesek és tele vannak szeretettel.
