Sünike és a falevelek / verses mese
Óriási fa tövében
Ámul-bámul sünike,
Tegnap zöld volt az a levél,
Ma meg sárga a színe.
Őszanyóka perdül-fordul,
Beszínez sok levelet,
Októberi napsütésben,
Mint az arany, fénylenek.
A sünike szomorkodik,
Milyen jó a levélnek,
Azt a régi zöld ruháját,
Színesre lecserélte.
Őszanyóka vigasztalja,
Sose bánkódj sünike,
Barna lesz majd a sok levél,
Mind lehullik a földre.
Sünike csak ámul-bámul,
És megborzong izibe,
Őszanyóka deret hintett,
Szerteszéjjel a földre.
Novemberi hideg szélben
Zizegve hull a levél,
Egyik fut a másik után,
Sietnek, mert jő a tél.
A lehulló levélkupac
Melegíti sünikét,
Itt alussza téli álmát,
Míg a tavasz ideér.
