Az arany tojás
- Anyuci! Hányat alszunk még a húsvéti locsolkodásig? - kérdezte Dorka anyukájától.
- Már csak kettőt kicsim.
- Festünk most is húsvéti tojást?
- Festünk bizony. Szép pirosakat. Azt adod majd ajándékba a locsolóknak.
- És Te is meglocsolsz?
- Nem Dórikám, csak a fiúk locsolkodnak.
- Miért locsolkodnak a fiúk?
- Hogy a lányok el ne hervadjanak.
- Engem is meglocsolnak majd? - kérdezett tovább Dórika, ám ekkor csöngettek.
A szomszédból Emi néni jött át, így anyu már erre a kérdésére nem válaszolt.
Dórika benyitott bátyja szobájába. Zsolti éppen a számítógépén játszott.
- Ugye te meglocsolsz, hogy ne hervadjak el?
- Mi van? - nézett értetlenül Dórikára Zsolti.
- Locsoljál meg húsvétkor! Tudod úgy, ahogy a fiúk meglocsolják a lányokat. Adok majd piros tojást is ajándékba.
- Dorka tudod mikor locsollak meg? Majd ha arany tojást adsz. Oké? És most hagyjál játszani - ezzel kitessékelte kishugát, és becsukta mögötte az ajtót.
- Anyu arany tojást is festünk? - futott Dorka anyuhoz.
- Nem kicsim, csak pirosat. Sok szép pirosat - mondta nevetve anyu, és tovább beszélgetett Emi nénivel.
Dorka szeme könnyes lett. Kiment az udvarra, leült és pityergett.
- El fogok hervadni - hüppögte magában.
Az udvaron Gyuri kakas peckesen sétált a csirkék között. Tyúkanyó és kakas apó a távolból gyönyörködtek csibéikben.
Gyuri orrfújást, hüppögést hallott. Körbenézett, meglátta kis barátnőjét, aki éppen az orrát törölgette.
- Mi a baj Dorka? Miért itatod az egereket?
- Mert el fogok hervadni. - hallatszott az elkeseredett válasz.
- Miért hervadnál el? Nem vagy te virág.
- De elhervadok, mert Zsolti csak akkor locsol meg, ha arany tojást adok neki. Anyu meg azt mondta, hogy csak piros tojást festünk. Eeeeee. - sírt tovább a kislány.
- Arany tojást? Kukoríkúúú! Nehéz kérdés - vakarta meg Gyuri kakas a fejét. Majd nagyot ugrott.
- Megszerezzük, de meg ám! Már tudom is hogyan.
Dorka szeme felcsillant.
- Te tudsz arany tojást tojni?
Erre aztán az egész tyúkudvar nevetésbe tört ki, kivéve Gyuri. Aki zavartan, és dühösen kiáltozta.
- Én tojást tojni? Én kakas vagyok, nem tyúk.
Dorka megrettent, és újra sírva fakadt.
- Jól van, nem haragszok, csak ne bőgj már. Tudod mit csinálunk? Elmegyünk nyúl bácsihoz, és megkérjük fessen neked arany tojást.
- Te tudod hol lakik nyúl bácsi?
- Az erdőn túli tisztáson. Azt hiszem. Majd megtaláljuk. Gyere menjünk.
Gyuri kézen fogta Dorkát és már futottak is ki az udvarból. Az udvar végén azonban Mekkmekk
a kecske hirtelen útjukat állta.
- Álljmek!
- Mekkmekk? Majdnem elgázoltunk.
- Hova rohantok ilyen eszeveszetten?
- Nyúl bácsihoz megyünk Dorkának arany tojásért. Te tudod merre lakik?
- Tudom. Azt hiszem. Ha akarjátok veletek megyek. Üljetek fel a hátamra, és már mehetünk is, mekk mekk.
Gyuri felpattant Mekkmekk hátára, maga elé ültette Dorkát, és Mekkmekk futásnak eredt. Kecskeháton robogtak át az erdőn. Gyuri kakas pompázatos farktollai úgy lobogtak a szélben, mint egy zászló. Kiértek az erdőből. Egy csodás tisztás tárult a szemük elé, ahol piros falakon zöld tetős kerek házikók sorakoztak. A kerítéseknek sárgarépa formájuk volt. Ekkor Mekkmekk hirtelen megállt.
Kakas és Dorka leszálltak a kecske hátáról. Gyuri egyre a fejét vakarta.
- Vajon melyik lehet a tojásfestő nyúl bácsi háza? Megvan! - kurjantott.
- Mekvan, én is látom. - örvendezett Mekkmekk.
És már indultak is egy ecsettel díszített kapu felé.
- Vigyázzunk, hátha van harapós kutya, mekk mekk.
- Ó te kecskeeszű. Hogy lenne harapós kutya egy nyúlnál? A nyulak félnek a kutyáktól. - mondta Gyuri fölényesen.
Mekkmekk bele is pirult. - Valóban ez a Gyuri sokkal okosabb mint én vagyok. - gondolta.
Óvatosan kinyitották a hatalmas kaput, és bementek.
- Hűűű! Ez nagyon szép. - ámult el Dorka.
Valóban nagyon szép volt, amit láttak. Egy színes, illatos virágokkal teli kert tárult a szemük elé. A kert közepén egy kanyargós út volt, melynek végén ott díszelgett nyúl bácsi háza. Az utat fehér, rózsaszínű, és lila jácintok, beljebb sárga nárciszok szegélyezték.
Dórika lehajolt, és megszagolta.
- Szedjek neked egy csokorral? - kérdezte Gyuri kakas, és már nyúlt is, hogy letépjen egy hófehér jácintot.
- Álljmek! Nem a mienk! Mekk mekk. - szólt rá a kecske.
- Na és? Van itt elég. - vagánykodott Gyuri, és már szakította volna le a virágot.
Ekkor a virágok közül hirtelen nagy ugatással egy mérges kutya emelkedett ki. Fogait vicsorgatta a virágtolvaj betolakodókra. Mindhárman megrémültek. Őrült iramban rohantak kifele, és becsukták a kaput. Amikor meggyőződtek arról, hogy a kutya nem jön utánuk Mekkmekk így szólt.
- Még mindig azt mondod, hogy a nyulak félnek a kutyáktól? Mekk mekk.
- Jól van ne mekegj már. Gondolkozzunk! - vakargatta ismét a fejét Gyuri kakas. Hosszasan töprengett, majd így szólt.
- Kitaláltam egy jó hadicselt. Keressetek gyorsan egy kavicsot!
Kavicsot bizony nem találtak itt a hamvas zöld tisztáson, azonban Mekkmekk kifordította a zsebeit.
- Mekvan! - kiáltott fel, és valóban egy- kettő- három-négy, négy kavics potyogott ki a zsebéből. Gyuri kiválasztotta a legnagyobbat, felkapaszkodott
a kerítésre, és már hajította is be a virágok közé.
Dorka és Mekkmekk értetlenül lesték mi az a jó hadicsel, amit kakas barátuk kitalált.
A kavics repült a virágok közé, és amikor lepottyant, a mérges kutya fogait vicsorítva, hangos ugatással újra előbbukkant. Dóri és Mekkmekk rémülten bújtak egymáshoz . Gyuri feszülten figyelt.
- Igen! Jól gondoltam. Ez nem igazi kutya. Ez egy kutya bábu. Ez védi nyúl bácsi pompás virágoskertjét. Mehetünk barátaim!
Irány nyúl bácsi! - adta ki a parancsot Gyuri.
- Biztos hogy nem igazi az a kutya? Mekk mekk.
- Nem igazi. Ne féljetek, gyertek bátran - mondta Gyuri, és már indult is előre, két barátja remegve követte. Már egész közel voltak a házhoz,
amikor hirtelen két álarcos állta útjukat.
- Állj! Ki engedte meg, hogy begyertek? - kérdezte a hosszabb fülű.
A mi kis hőseink úgy megijedtek, hogy szólni sem bírtak. Nagysokára a kecske szólalt meg.
- Mekk mekk.
A két álarcos egymásra nézett, és nagyot nevetett.
- Mekk mekk? Jó válasz. Na ne féljetek! - és levették az álarcukat.
Tudod kik voltak az álarc mögött? Nyúl bácsi két pajkos nyuszikája. Nyúl Péter, és Nyúl Pál. Mostmár mindenki nevetett.
- De tényleg mit kerestek itt Nyúl falván? - kérdezte Péter, amikor már jól kinevették magukat.
- Nyúl bácsit keressük, mert Dorkának szüksége lenne egy arany tojásra.
Ekkor a hátuk mögött megszólalt nyúl bácsi mély érces hangján.
- Arany tojásra? Talán piros tojásra?
- Mekk mekk, bizony nekünk arany tojás kellene.
- Ha nem lesz nem locsolják meg Dorkát kukorikúúú.
- És akkor én elhervadok. - pityeredett el Dorka.
- Na gyertek be, válasszatok tojást. - hívta be a kis csapatot nyúl bácsi.
A műhelyben körbe a polcok telis-tele voltak befestett tojásokkal. Volt ott piros, zöld, sárga, kék, színes, virágos, lepkés, pöttyös.
Volt ott mindenféle, csak arany tojás nem volt.
- Itt nincs arany tojás. El fogok hervadni - sírta el magát Dorka.
- Azt már nem engedhetem meg, hogy az én műhelyemből sírva menjen el valaki, mert nem talált kedvére való tojást - mondta nyúl bácsi.
- Peti! Pali! Gyorsan hozzatok sok sok sárga virágot. Ti meg gyertek teszünk oda vizet ebbe az üstbe. A víz forrt, a csodás sárga virágokat beletették.
Nyúl néni hozott egy festetlen tojást. Ekkor nyúl bácsi elővett egy szelencét, abból egy csipetnyi port szórt a vízbe. Fogta az ecsetjét és már festette is a tojást a frissen főzött festékkel. Mindenki feszülten figyelte.
- Készen van! - mutatta fel nyúl bácsi a tojást, ami úgy csillogott mint az arany. - Nos? Meg vagytok vele elégedve? - közben nyúl néni a tojást betette egy puhán kibélelt dobozba.
- Mekk mekk. - ez volt az egyetlen válasz. Gyuri és Dorka csak ámultak.
- Tessék kislány, itt az arany tojás, hogy el ne hervadj. - mondta kedvesen Nyúl bácsi.
- Köszönöm szépen. - rebegte Dorka, és átvette a dobozba rejtett tojást.
- Köszönünk mindent, viszontlátásra. Mekk mekk.
- Viszontlátásra kukorikuuuu.
Gyuri kakas és Dorka felpattantak Mekkmekk hátára, és robogtak haza fele.
- Kellemes húsvétot nektek! - integetett a nyúl család a távozók után.
Mekkmekk nagyokat ugrott, és hipp-hopp máris otthon voltak. Dorka szeme talán még jobban csillogott, mint az arany tojás.
- Köszönöm Gyuri kakas, köszönöm Mekkmekk. Igazi jó barátok vagytok.
- Te is jó barát vagy Dorka. Legyen sok locsolód. Dorka bement a házba. Anyuval megfestették a piros tojásokat. Az arany tojást titokban becsempészte a piros tojások mellé, és nagy izgalommal várta a locsolkodást.
Húsvét hétfőn reggel Zsolti még pizsamába belopakodott Dorka szobájába, kezében egy nagy pohár vízzel.
- Hogy el ne hervadj! - kiáltotta, és már öntötte is a vizet.
- Jujj! Ez hideg! - ugrott ki Dorka az ágyból, de eszébe jutott, hogy húsvét van. Itt a locsolkodás ideje.
Nagyot nevettek. Dorka vizesen, és boldogan vette ki a tálból az arany tojást. Átnyújtotta Zsoltinak.
- Köszönöm, hogy nem hagytál elhervadni.
- Dorka te egy csoda vagy! - bámult Zsolti a kishugára, majd tágra nyílt szemekkel nézte az arany tojást.
Az ablakon keresztül behallatszott Mekkmekk és Gyuri kakas vidám hangja.
- Mekk mekk mekk!
- Kukorikuuuu!
Dorka tudta, hogy ez neki szólt. Egymásra néztek Zsoltival, és vidáman nevettek. Szemük boldog ragyogása eltompította az arany tojás fényét.
