Cicóka és barátai
- Én nem akarok szobámban aludni! - nyarvogott Cicóka, és takarójával a kezében, átcsoszogott a szülei hálószobájába.- De miért nem akarsz a szobádban aludni? - kérdezte Cica papa, ám Cicóka válasz helyett bekucorgott az ágy közepére, és már hortyogott is.
- Még olyan kicsi - mondta kedvesen Cica mama, és betakargatta Cicókát.
Reggel Cica mama és Cica papa fáradtan ébredtek. Cicóka még békésen szundizott, ám amikor felébredt, pityeregve kiáltozni kezdett.
Mama, mama!
- Ne nyarvogj már, te nyávogó! - hallotta a szobája felől.
- Mama, valaki csúfol!
Cica mama beszaladt a szobába.
- Itt vagyok Cicókám, ne sírjál.
- De valaki csúfolt, mama!
- Ki az a csúnya, aki az én kiscicámat csúfolta?
- Ott a szobában, ott csúfolt - hüppögte Cicóka.
- De hiszen, itt nincs senki - mondta Cica mama, és benézett Cicóka ágya alá, majd az asztal alá, sőt a szekrénybe is.
- Pedig csúfolt - mondta sértődötten Cicóka.
Ekkor, a nappaliban megcsörrent a telefon. Cica mama kisietett. Cicóka ott maradt egyedül, a szobája közepén.
- Te miért nem alszol itt a szobádban? - hallatszott a kérdés, az ágya felől.
- Mert félek - suttogta Cicóka.
- Én soha nem bántanálak téged.
- De, ki vagy te?
- Én az ágyad vagyok.- Az ágyam?
- Az ágyad, és elárulom neked, hogy nagyon szomorú vagyok.
- Ki bántott téged? - kérdezte Cicóka.
- Te - mondta az ágy.
- Ééén! - döbbent meg Cicóka. - De hát mivel bántottalak meg?
- Nem alszol rajtam, pedig nagyon kényelmes ágy vagyok.
- De én nem merek egyedül aludni - pityeregte Cicóka.
- Már, hogy aludnál egyedül? - mormogta az ágy.
- Először is, itt vagyok én, itt van a széked, az asztalod, a szekrényed, sőt a játékpolcod is, telis-tele játékokkal.
- Én is félek egyedül aludni - dörmögte egy rojtos fülű barna maci a játékpolcon.
Cicóka megsajnálta, és magához ölelte. - Ne sírjál, majd este átviszlek téged is anyuékhoz. A maci nagyon megörült ennek.
- Minket is vigyél magaddal - könyörgött a szék, az asztal, a szekrény, a polc, és a játékok is. Cicóka döbbenten nézett rájuk.
- Látod milyen nagy galibát csináltál? - szólalt meg az ágy.
- Most mit tegyek? - kérdezte Cicóka - mindenki nem fér el anyuék ágyában?
- Bizony, hogy nem - mondta az ágy - sőt, te se férsz el ott. Nézd csak meg anyukádat, és apukádat, milyen fáradtak minden reggel.
- Miért fáradtak?
- Mert, te elfoglalod az ágyukat, mi meg itt vagyunk egyedül, egész éjszaka.
- Te nem is szeretsz minket - mondta sértődötten a szekrény.
- De igenis, szeretlek titeket!
- Akkor, aludj velünk! - hallatszott minden felől.
- De, félek elaludni a sötétben. - vallotta be Cicóka.
- Majd én világítok neked - mondta egy éjjeli lámpa.
- És ha jönnek a mumusok? - kérdezte Cicóka.
- Mumusok nincsenek - válaszolta az asztal. - Azt, csak a felnőttek találták ki.
- És, ha mégis vannak? - erősködött Cicóka.
- Akkor, mi megvédünk téged! - kiáltották a bútorok, az ágy, a szék, az asztal, a szekrény, és a polc.
- Mi is megvédünk téged! - ugrottak le a játékpolcról a játékok. A zsiráf, az egérke, Luca baba, a labda, az építőkocka, a mesekönyvek, mind körbefogták Cicókát.
Cicóka csodálkozva nézett rájuk.- Miért csodálkozol? Hiszen, mi a barátaid vagyunk - ölelte meg Cicókát a rojtos fülű barna maci.
Cicóka, csillogó szemmel nézett körbe. Már nem félt, megbízott a barátaiban.
Este Cica mama, a jó éjt puszi után, égve hagyta az éjjeli lámpát. Cicóka kényelmesen belebújt a puha ágyacskájába. Magához ölelte a rojtos fülű barna macit, és kilesett a takarója alól. Körbenézett, hogy mindenki a helyén van-e?
- Aludj jól! - integettek a barátai - Mi vigyázunk rád! - hallotta Cicóka, és boldogan elaludt.
