Panka és a békucis bili

Panka vidáman kocogott anyukája mellett a játszótér felé. Amikor meglátta Petikét, odakiáltott neki:
- Nekem van békucis bilim!
- Mi van neked? – kérdezte Petike.
- Békucis bilim! – kiáltotta büszkén Panka.
- Akkor már nincs is pelusod?
- De még van – vallotta be Panka, majd futott a libikóka felé.
- Gyere Petike libikókázzunk!

Petike vidáman szaladt Panka után. Felültek a libikókára és boldogan hintáztak.

Billegett a libikóka,
A két gyerek rajta ült.
Ha Petike lefele ment,
Panka magasba repült.

Olyan mókás ez a hinta,
Egyszer fent vagy, egyszer lent.
Ide-oda illeg-billeg,
Kapaszkodjál, le ne ess!

A játszótéren gyorsan repült az idő. Mind a ketten szomorúak voltak, amikor el kellett válniuk.
Búcsúzóul Petike, odasúgta Pankának: - De jó neked, hogy békucis bilid van.
Panka hazáig törte a fejét, hogy miért jó az, ha valakinek békucis bilije van, de nem tudta kitalálni.
Amikor hazaértek anyukája tiszta pelust adott rá, a pisis pelust pedig, bedobta a fürdőszobai szemetesbe. Panka ott totyogott a nyomában,
és amikor meglátta a bilijét, felkiáltott:
- Az én békucis bilikém a legeslegszebb a világon!
- Akkor belepisikélsz? – kérdezte anyu reménykedve.
- Neeem! – visította Panka és elszaladt a szobájába. Levett a polcról egy babát és azt ültette rá a bilire. – Pisikéljél bele – mondta a babának.
- Csak tudnám miért haragszol rám? - suttogta a békucis bili, és szomorú szemekkel nézett Pankára.
Panka, a meglepetéstől még a száját is eltátotta.
- Én, én nem haragszok rád – dadogta.
- Akkor miért szaladsz el sírva, amikor anyukád rám akar ültetni?
- Mert félek – vallotta be Panka.
- Ne félj, én vigyázok rád – bátorította a bili.
Panka vett egy nagy levegőt, becsukta a szemét és hupp, lehuppant a bilire:
- Látod, hogy nem haragszok rád, és már nem is félek! – bizonygatta hősiesen.
- Örülök, hogy ilyen bátor vagy – mondta a bili – de megsúgom neked, hogy nem így kell ráülni egy bilire.
- Nem így? – lepődött meg Panka. – Akkor hogy kell?
- Először is lehúzod a nadrágodat és a bugyikádat, majd ráülsz és belepisilsz – magyarázta a bili.
- És ha nem tudom lehúzni a nadrágomat?
- Akkor szólj anyukádnak, ő biztosan segít neked.
- Anyu! Anyu! - futott Panka anyukájához – Bele akarok pisilni a békucis bilibe! – hadarta.
Anyu, boldogan ültette kislányát a bilire. – Most már igazi nagy lány vagy – dicsérte meg kedvesen.
Ettől kezdve Panka és a békucis bili igazi jó barátok lettek. Panka mindig ráült a bilire ha pisilnie, vagy kakilnia kellett. A bili ragyogott az örömtől
és nagyon vigyázott a bátor és ügyes barátnőjére.
Amikor Panka, újra lement a játszótérre játszani, lelkendezve újságolta Petikének:
- Nincsen pelusom, mert belepisilek a békucis bilikémbe!
- Hű, az nagyon jó lehet! – ámuldozott Petike, majd kézen fogta Pankát.
- Gyere, libikókázzunk! – kiáltotta.
Panka és Petike, boldogan pattantak fel a hintára: