Meseidő Hermann Marikával
Luca éjfekete haja, mint egy seprű úgy meredt ki narancssárga sapkája alól.Fekete szeme csillogott. Hófehér arcán hegyes orra messzire mutatott. A városba nem régen költöztek be.
Amikor Luca az új iskolájában az első napot töltötte, néhány fiú varjúnak csúfolta.
Ettől nagyon megbántódott és többé nem barátkozott senkivel, mindig egyedül volt.
Az osztály nagy örömére ma a második óra lyukasóra volt.
- Kimehettek az udvarra labdázni - jelentette be az igazgatóbácsi. Erre nagy üdvrivalgás tört ki.
- Csendesebben! Ne zavarjátok az órákat! - intette rendre a hangoskodókat. Csend lett.
A gyerekek párba állva vonultak ki. Luca a sor végén egyedül kullogott. Amikor az udvarra értek, mindenki rohant a pályára labdázni. Vidáman dobálták a labdát. Luca egy ideig a pálya széléről nézte őket, majd odabaktatott a kerítéshez.
Kavicsokat keresett és a kerítés résein át az út menti árokba dobálta őket. Már vagy négy kavicsot eldobott, amikor valaki rászólt.
Tovább olvasom a mesét <<<
Morzsi kutya békésen szundikált az udvaron, és egy óriási velős csontról álmodott.
Éppen kitátotta a száját, hogy bekapja a csontot, amikor Zümi, a méhecske, odarepült az orrára.
A kiskutya egy nagyot csapott a mancsával, a méhecske elrepült, ő pedig felébredt.
Tovább olvasom a mesét <<<
Dani, a táskáját egy gyors mozdulattal behajította a szobájába.
- Anyu! Lemehetek játszani? Csak egy kicsit! - kérlelte az anyukáját.
- Előbb csináld meg a házi feladatot - válaszolta az anyukája.
- Öt sor o betűt kell írni, nem nagy ügy, majd később megcsinálom.
- Ha nem nagy ügy, akkor megcsinálod, és utána mehetsz játszani - mondta határozottan anyu.
Így aztán Dani, kénytelen volt nekikezdeni, az öt sor o betű leírásához.
- Ennél unalmasabb házi feladatot nem is adhatott volna fel a tanító néni - morgolódott egy o betű felett.
Észre sem vette, hogy Liza, ott áll a háta mögött.
Tovább olvasom a mesét <<<
Hogy ki Fürtöcske? Sosem találnád ki.
Fürtöcske egy vörös göndör hajú kék szemű, kissé duci kislány.
Az igazi neve Panna, de a családja egyszerűen csak Fürtöcskének hívja.
A nevet még egy éves korában a nagymamája adományozta neki, és ez a név igazán találó volt,
mert Panna fejét lángoló fürtöcskék borítják.
Fürtöcske szüleivel a Boszorkány völgyben lakott, nem tévedés Boszorkány völgyben,
mivel a család nő tagjai igazi boszorkányok voltak.
A boszorkányok, vagy ahogy arra fele mondták a boszik egymásnak adták át a boszi tudományt.
Tovább olvasom a mesét <<<
Panka vidáman kocogott anyukája mellett a játszótér felé. Amikor meglátta Petikét, odakiáltott neki:
- Nekem van békucis bilim!
- Mi van neked? – kérdezte Petike.
- Békucis bilim! – kiáltotta büszkén Panka.
- Akkor már nincs is pelusod?
- De még van – vallotta be Panka, majd futott a libikóka felé.
- Gyere Petike libikókázzunk!
Petike vidáman szaladt Panka után. Felültek a libikókára és boldogan hintáztak.
Egyik délután a postaládámban találtam egy levelet.
A postás bácsi rossz címre kézbesítette, a címzés ugyanis a következő volt:
Kamillácska foglakócskának. Kamilla, bal felső 2-es fog.
Feladó: Pistike foglakócska. Pisti, jobb alsó 3-as fog.
- Szia Kakaska! Gyere velem játszani! - nyitott be a bátyja szobájába Csibike.
- Most nem érek rá, mert locsolóverset tanulok.
- Engem is meglocsolsz majd a kölniddel? -
- kíváncsiskodott a kiscsibe.
- Ha adsz egy kosár húsvéti tojást, de legyen ám közte piros, csíkos és pöttyös is! -
- mondta Kakaska és becsukta az ajtót.
Tovább olvasom a mesét <<<
Rozi nagyszülei a hegyek között, egy kicsi faluban élnek.
Nyáron, itt minden üde zöld, a levegő pedig friss és illatos.
Nagyiék örömére, Rozi itt tölti a nyarakat.
Egyik nap vidáman ugrándozott az udvaron, és teli torokból énekelt:
Üde zöld a füvecske,
Szereti ám a kecske,
Mekk, mekk, mekk.
Az aranyszínű lepke, a tó fölött repkedett a szikrázó napsütésben.
Amikor elfáradt, megpihent egy bárányfelhőn, és onnan nézegette magát a tó tükrében:
- Én vagyok a legeslegszebb, kerek e világon - hajtogatta folyton.
Társai, a tarka lepkék, kedvesen hívogatták maguk közé:
- Gyere aranylepke, játsszál velünk a színes virágok között.
Ám az aranylepke, kényeskedve válaszolt:
Tovább olvasom a mesét <<<
Tobi és anyukája, a parkon keresztül baktattak hazafelé.
A fákról ringatózva hullottak alá a sárga, és piros falevelek.
Tobi éppen elkapott egy pirosat, amikor egy sárga falevél ellibegett az orra előtt.
Gyorsan zsebre vágta a piros levelet, és a sárga nyomába iramodott.
- Ne szaladj messzire! - szólt utána az anyukája, de Tobi nem figyelt rá.